Ez a blues

Sokadik cigimet rágom,
füstös a lélegzet számon,
és az elhasznált szavak
után is keserű íz marad,
kibújok szikár magamból,
büdös kis kocsmában csatangol
szívem, az árva,
megunta sivár sufnijába zárva,
az a kis konyak is segít,
s a dallam velem sír-sikít,
most le tudnám dobni,
mint egy csikket,
eltaposni a szíved,
hogy utána zokogva
fogjam ujjaim közé újra,
hogy elégj a számon,
tüzed lélegzetemmé váljon…
Magamról lehánt, lenyúz
ez a blues.