A vérbeli, lángoló szerelem,
Lépésenként áthalad mindenen,
Ő, a legfurcsább, létező érzelem,
Hisz kerülhet sokba, de lehet ingyen.
Rejtőzik benne a véres küzdelem,
Mi elsodorhat, akár az áradat,
Megbújik benne a tiszta győzelem,
Mi fényes aranyként megragadhat.
A szerelem egyszerre édes, keserű,
A kalandos ínyenceknek való,
Hisz képes és lesz bizsergetően szörnyű,
Ám máskor oly esztelenül bódító.
[IG_KITOLT]A szerelem egy gondolkodtató szerkezet,
[IG_KITOLT]Mire nem érett meg – sajnos – minden szervezet.
Ez szerelem! – I.
By Titusz
3 hozzászólás
Szia!
Nagyon ötletes, és a képek is nagyon jók. Gratulálok!
Üdv, Jodie
Hát …igen! a szerelem ilyen.
A vége nekem kicsit biológia-órás lett:-)Mármint így hirtelen a hangyáktól kezdve a pingvinekig minden eszembe jutott, holott a versben inkább csak az emberekre vonatkozik ez a bizonyos “szervezet” szó…De ezt leszámítva az eleje nagyon jól sikerült, jók a képek, a “kalandos ínyenceknek” és “bizsergetően szörnyű” nagyon tetszett:-)