Ez vagyok én..

Múló emlék vagyok, a feledés rögös útján,

Egy fájó sebhely valaki nem is rég volt múltján,

Egy elillanó árny, a sötét örök börtönébe,

A füst, ami tovaszáll az égnek kékségébe.

Esőcsepp, mi eltűnik az óceán vizében,

Fájdalom, egy fiatal szerelmes szívében.

Vagy talán szárnycsapás, mely szélvészt kavar,

Szomorú fűzfa, ami egy erdőt takar.

Repedés, mi szétválaszt hegyeket egymástól,

Hazug szó, mely megfosztott engem is a vágytól.

Hit, amit belevet mindenki a reménybe,

Könnycsepp, mit okoztam égszínű szemébe.

Egy emlék, mit el akarnak és el is felednek,

Egy ember, kit őszintén sosem szerettek,

Napfény, mi vihar után új reményt ad,

Golyó, mibe belehal a gyanútlan vad.

Játék, mit kisgyermek vágyakozva vár,

Húr, mi rezzen, s felcsendül a gitár.

Egy szó, amit túlkésőn akartak mondani,

Élet, amit könnyen ellehetett rontani,

Fény, melynek csillogása kihunyni látszik,

Báb, mellyel tudatlan félsz nélkül játszik.

Szív, mely begyógyul, de ép már sosem lesz,

Ész, mely egy dobogó szív ellen csatát veszt.

Kő, mely vízbe dobva mélyen port kavar,

Én, ki vágyakozva csak téged akar.