(A) Muszály nagyúr birtokán
léptet – szórja a színes vétket
mert fakó e tartomány
szil-szál szalmaszál az élet
szir-szar szerektõl a föld
kövér és fű fával csalja meg épp'
az érzékeim – a lét üvölt
míg álomba higul a vér
Isten adta és elvette az úr –
de most az azúr léget akarom
mint a barom mielõtt nyálába fúl´
Párizsom megér pár igát
18 hozzászólás
Kedves Marlington!
Köszönöm véleményedet. Szívbõl örülök, hogy tetszett.
Nem tudom, mit értesz hasonlókon, de vers lesz még:)
Üdv: sn
Köszönöm Simike!
sn
🙂
Kedves Ormi!
mindenekelõtt: köszönöm.
Szeretem verseimben a csapdákat…
a „Muszály” ilyen csapda lenne.
Mivel ezt családnévnek szántam – így a helyesírási szabályok nem vonatkoznak rá… ezzel egyébként a muszáj hatalmára akartam utalni úgy, hogy nemességet adtam neki az ipszilonnal.
tisztában vagyok a muszáj szó helyes írásmódjával….
máshol trükköznöm kellett, hogy ne szûrje ki az automata helyesírás-ellenõrzõ:)
sn
jaj, na látod, erre nem is gondoltam, én balga… 🙂 jó trükk, gondolhattam volna a stílusod alapján, hogy ez direkt volt, majd máskor ügyelek a csapdákra! azt hiszem, a névelő zavart meg előtte, ezért nem tűnt fel az átverés:)
igyekszem nagyon sûrûn írni…
lesz még Ady-parafrázisom is:)
(gondolom fel is fognak horkanni páran)
a ragrím használata a legegyszerûbb megoldás…
megengedhetõ, ha igazolja a vers. sajnos kevés vers tudja igazolni azokat.
a ragrímnél jobb, ha nincs rím (azért, mert a ragrím gagyi).
most képzeld el, ha írna valaki egy verset, amiben a sorvégi „vala” szó rímel csak… ugye, hogy ez már Neked se (a XXI. században) lenne kielégítõ rím.
nem az a kérdés, hogy mi a költészet, hanem az, hogy mi nem az…
az már konkrétabban megfogalmazható…
fingod nincs az egészrõl…
járd az utad!
Nézd Simike!
Két dologról beszélünk. Te jössz nekem az ihlettel, aminek a szükségességét, fontosságát egy szóval sem tagadtam – sõt! még meg se kérdõjeleztem. Az én alkotási mechanizmusom lassú, megfontolt – ám végig ihletett állapot, Igyekszem a magam szintjén tökéleteset alkotni. Ezt az igényt, ezt a törekvést nem látom Nálad. Felrúghatsz bármilyen szabályt, ejthetsz egyértelmû hibákat, ha szabályok nélkül, hibákkal együtt jót tudsz alkotni…. értsd: tehetsz bármit, ha a vers igazolja azt. Viszont, vedd figyelembe azt is, hogy ha rímeid szinte csak ragrímek – rendszerint az olvasóban (teljesen érthetõ módon) azt a benyomást keltik, hogy nyelvileg nem vagy még azon a szinten, hogy megérezd, mennyire szarul hangzik az. Errõl egy történet jut eszembe:
„˝… Degas még festöművészi pályafutása csúcsán is arról álmodozott, hogy az igazi dicsöség a nemzet nagy költôjének lenni. Egyszer azt mondta kedves barátjának, Mallarménak iszogatás közben:
– Olyan remek ötleteim vannak, de képtelen vagyok jó verset írni belölük.
Mire Mallarmé:
– A vershez nem ötletek kellenek, hanem szavak.˝
Ugye érted?
nem is feltételeztem, hogy meg fogod érteni… az csak költõi kérdés volt.
Jól van Simike. Agyatlan kérdés volt. Elismerem, hogy érveid és tehetséged súlya latt megroppantam.
SajnosNem
most írtam a “vers, ami másról szól” c. vershez, hogy hagyjátok abba a nem értékeléshez illő felesleges vitát, de látom, hogy itt még rosszabb a helyzet.
arra kérlek titeket, hogy ha vitáztok is, az ne egymás sértegetéséből álljon, mert az nem vezet semmi jóra. Simike, ha nem szimpatikus SajnosNem stílusa, ne írj hozzá. De hagyjuk az “agyatlan” és egyéb jelzőket.
Húha.
Tömör.
Posztmodern vonulatok.
Szóban erős.
Ez ott van.
Hej-haj de jó kis vers,
el is kezdtem lóbálni a fejem ide-oda.
Szóval tetszett nekem.
köszi mindenkinek
sn
ez inkább magyar valóság… sőt… ez leginkább az én valóságom.
köszönöm a hsz-edet.
sn
Kedves Hajcihő!
Én viszont sosem szúrom el:)
A személyneveknél egyetlen egy szabály van, hogy a kezdőbetűt naggyal kell írni – ennek meg is felelek – tehát szándékosan írtam ly-nal. Itt láthatod, hogy nem a bizonyítványomat magyarázom:
http://www.amatormuveszek.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=30522
amúgy jogos lenne az észrevételed….
Ezt jó volt olvasni. De még milyen ötletes!