Ez vagyok nélküled

Gondolkodnék: még nem fog az agyam.
Izlelgetem a hiányod: elég fanyar.
Nem telt el egy óra, mióta elmentél,
A nap is már lassan feljebb kél.
Forog a világ is: Szédület!
Ez vagyok nélküled!

Tovább lépnék: nincs hova.
Magammal ordibálok: ne légy ostoba!
Puha párna, oltalmazó takaró,
Csak ha itt vagy, akkor jó.
Feledni kéne: nem lehet!
Ez vagyok nélküled!

Nem vagy itt: üres a szoba.
Indulnék én, mennék már tova.
Mégsem teszem, nincs minek,
Ha megkérdezik: csak benned hiszek!
Nyugszik már a nap: Szürkület!
Ez vagyok nélküled!

Leszáll az éj: még mindig nélküled.
A plafont bámulom: rémület!
Nincs már miért léteznem, elmegyek!
Nincs már mit érted tehetek.
Létezni kéne: nem merek,
Ez vagyok nélküled!

Visszamászok a lakásba.
Gyere vissza, legy rám újra hatással!
Éjfél is múlik, a csengő szól,
Nem tudod milyen örömöt hozol!
Újra itt vagy: földöntúli élvezet.
Ez vagyok én veled!