Apró cseppek az élet folyamában,
Szelíd, homályos, lábadozó lelkek,
Melyek célt, vagy megoldást keresnek.
Ezek vagyunk mi, a világban.
Rég megálmodott, múltbéli játékok,
Kicsiny, egymással vívó porszemek,
Melyek néha kicsit nagyobbak lettek,
De azért mégiscsak buta jószágok.
Ezek vagyunk mi, társaim.
Mi vagyunk az eszköz a célért,
Kicsi vagy te ahhoz, hogy megértsd…
Ezek csak a nagyok álmai.
Csak cérna vagy a Nagy Tűben,
Néha fehér, fekete, vagy vörös,
De eltűnsz te a többi között:
Cérna a tűben, tű a fűben.
Apró pont vagy a sors papírján,
S nem te írod a szöveget,
A sors akárhogy köszön neked,
Legfeljebb mozogsz a betűk fonalán.
Bármit hiszel, mi egyek vagyunk,
S egymásra szorulunk a tömegben.
Mi egyek vagyunk egy nagy emberrel,
Melynek része vagy barátom: barátunk.
1 hozzászólás
szép a vers és szerintem nagyon jók a hasonlatok.
A 4. verszakban viszont én nem értem a “Néha fehér, fekete, vagy vörös, ‘ sort de a vers maga szuper.