majd szomorkodni fog,
biztos fájni fog neki,
egy pár napig majd lehajtott fejjel utazik a buszon,
vagy a metrón, vagy a villamoson;
vagy csak egyszerűen, ha menni fog, helyet változtat,
halad, fut, siet, szalad, stb., akkor azt lehajtott fejjel –szomorúan.
ezentúl egy kicsit szomrúbb lesz; szomorú zenét fog
hallgatni,
vagy meghatódik egy reklámon,
elérzékenyül egy reklámon,
elpityeregné magát egy reklámon;
ezentúl nem az aki volt:
valaki más –valaki mással –valami más –valami mást –
a feje mindig lehajtva.
a feje mindig lehajtva lesz.mert ő szomorkodni fog.
ő, szomorkodni fog.
8 hozzászólás
nem tudom mitől: de nem rossz! nem rossz!
Hát nemtudom kiről írsz ,meg miért de egy szomorú ember pontosan ilyen ahogy leírtad!
azaz igazság, h én nem így töltöttem fel, én nem így tördeltem…
nem értem.
így nem olyan, amilyennek lenni kell.
azért köszöm a hsz -eket
na most rendben van
Próbálom megérteni a verseidet, de világod világommal kevéssé van fedésben, ezért nem mindig értem részleteid. De ettől még határozottan tetszik ez az ismeretlen versvilág! üdv: Áfonya
köszönöm
Ez olyan, mint amikor elképzeljük, hogy ha mi szakítunk vkivel, akkor ő hogy fog viselkedni. Nekem ez jutott eszembe. Megjegyzem, én is pont ugyanilyen vagyok, amikor engem ér csalódás. Érdekes a versed, benne van az, hogy az ember belekerül egy ördögi körbe, "fel van tekeredve a saját maga szomorúságára" és csak akkor kerül ki, ha vki kirángatja. Tetszett az írásod.
H.
Nekem is pontosan ez jutott eszembe, Hayal. Már az első 3-4 sor után (nem olvastam el a neved) tudtam, hogy ezt csak fiú írhatta. 🙂 Kicsit sértve érzem magam tőle, nem tudom miért, talán, mert olyan könnyedén gondolsz erre, hogy mi lesz ha majd szomorkodni fog, meg fájni fog neki. Nagyon provokálva érzem magam, mert olyan mintha nem is vennél tudomást róla, csak leírod, mert úgy tartja kedved és nem érekel úgy egyébként különösebben. Aztán a végére megérkezve minden megvilágosodik. A mérhetetlen közöny, amit tanusítasz válik a legnyomasztóbb érzéssé benned, az elfojottság, és ez valami fantasztikusan jelenik meg a versben. Nagyon csodálatos, tényleg! Grat! 🙂