Aranyeső nyílik áprilisban,
hajnali homályban napsugár költ.
Zsenge füzek ága halovány-zöld,
kikelet lábnyoma újra itt van.
A virágos rét már fényre éled,
tavasz tűzvarázsa bennünk bujkál.
Szerelmet szül, ami mireánk vár,
megláttalak, s rabod vagyok végleg!
Szép szemednek lettem én bolondja,
ezer év nem elég kézen fogva!
Tavasz súgja, enyém a te szíved.
Így történt hogy egymásé is lettünk,
nézd egy gólya kering már fölöttünk!
S egy édes babával hozzánk siet?
2 hozzászólás
Kedves Albert!
Épp a napokban kellett valahová utazni, s út közben gyönyörködhettem az aranyvessző-ben! Ugyanis az aranyeső olyan, sűrűn bokrosabb ennél, és olyan, mint az akácvirág, csak sárga.
De mindegy, nagyon szép és üde ilyen korán tavaszon, megszépíti a város utcáit és út közben a határt. Csak jöjjön a szép tavasz.
Ja, látom, még hiszel a gólyamesében.
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Albert !
Nagyon tetszett a versed, kedves és remek.
Szeretettel olvastalak: Zsu