Ezeregy éjszaka
Égető, kínzó fájdalma
Felgyűlt…felgyűlt
S múlni nem akar
Átvirrasztott, lidérces
Rémképei a hajnaloknak
Gyötörnek…gyötörnek
S nem jön a nappal
Nem tudod ki vagy
A választ keresed
Örökkön…örökké
De nem jön a felelet
Ülsz a papír fölött
Oly sok a gondolat
Hiába…hiába
Nem találsz szavakat
S ott ül mellettes
Az, akit szeretsz
…a sorsnak fintora…
De sosem lesz a tied
* * *
S ez a legkínzóbb megány
2 hozzászólás
Kedves Zia! Vívódás, kétkedés és tehetség árad versikédből. Van benne egy pár elírás (velem is meg szokott történni, de szerencsére van lehetőség javítani) de így is érthető, amit közölni akarsz. Bizony nemcsak a te korrodban keressük a válaszokat, hanem égész életünkben, vagyis örökkön-örökké, ahogy te írod. Írjál sokat és hagyd a verseket érlelődni, majd vedd elő őket és rögtön látod, hogy hol kell javítani rajtuk.
Sok sikert kívánok, szerettel, Virágének.
Kedves Virágének! Köszi az értékelést, a két betűhibát javítani fogom. A versem egy bizonyos lelkiállapotot fejez ki, egy pillanatnyi érzést, minden versem arról szól, hogy éppen mit élek át. Egy hangulatot fejeznek ki. Nem szoktam egyébként utólag javítani a verseimen, mert mindig az ihlettől vezérelve írom őket, és úgy lrzem egésznek, ha azt írom, ami jön, és nem gondolom át sokszor.
Köszi még egyszer!