Víztükör tetején békatetem pózol
s kacsint kacéran, ostobán,
fekete égen még hiéna csókol
egy aszott, kóros szivárványt,
kígyó vergődik légüres létben,
a méreg mellett patkány táncol,
sírkövet ásít a pondró, a féreg –
(az idő rájuk olvad az oszló hús szagától.)
9 hozzászólás
Mint Baudelaire "Egy dög"-e, csak rövidebben, és többféle tetemmel 😛 Borzongató a hangulata, de jó vers!
Üdv a Napvilágon!
Kalina
Majd elfelejtettem: a cím az hogy jött a szöveghez?
Szia.
Köszi a hozzászólást. Örülök ha tetszett. Az eredeti címe igazából nem ez volt, hanem az "Ezek vagytok". Lehet, hogy többet mond, de jobbnak láttam megváltoztatni. Viszont így talán már jobban érted. Nem igazán állatokról szól a vers..
Dregnan
Brr… Nemigen szeretem az abszurd irományokat. De a versed jól sikerült.
Mint új belépőt, szeretettel köszöntlek minálunk. Remélem, jól érzed majd magad körünkben.
Üdvözlettel: Kata
Köszi a köszöntőt. Örülök ha annak ellenére tetszik, hogy nem a te stílusod.
Csak azért van, mert nem jó mindig borzongani.
S ha nem is az én műfajom, másokét szívesen elolvasom!
Az abszurditás és a borzongás nem kell, hogy feltétlenül kéz a kézben járjon. Az más kérdés, hogy én általában negatív hangvételű verseket írok 😀
Dregnan!
Zseniális vers. A hangulata, a képei mind nagyon tetszenek. Személy szerint kedvelem az abszurd,groteszk dolgokat, így nagyon átjöt a mű.
Barátsággal: Zsolti.
Köszöntem 🙂
Abban az időben elcsúsztam a grotesz versek felé. Igazából nem sok versem szeretem, fel sem töltöttem csak egy kis részüket, viszont ezt kivételesen jónak tartom, annak ellenére, hogy az egyik legtöbb kritikát kapta különféle portálokon 🙂