Szellő hajlítja a kertben
a lombkoronát.
Hallod?
Nevedet susogja búsan
a hajnali nád.
Érzed?
Nap simogatja az arcod
az ablakon át.
Érted?
Minden mi létre éled
érted kiált…
Hidd el –
szemed színe nélkül
a fű sem oly zöld!
Tudd meg!
Az én szívem megfagy-
-nélküled megáll a föld!
2 hozzászólás
Kedves Draming!
Remélem akinek irtad az értékelni is tudja. neked pegig kivánom, hogy azt éreztesse is veled. És akkor mindketten boldogok lesztek, a sorokat valóban nem nehéz megérteni, és mindent elmindanak
üdv. Toni
Szia Toni!
Alakulunk(talán) – egyenlőre csak "barát" és lelkitárs – zavarban ezektől a versektől 😀