Ilyenkor fontos igazán,
hogy ne sajátitsd ki örömöd
nyíljon meg a szív a tél viharán
láss a kép mögé, mit rejt tükröd
Havas tájon megcsillan a fény
úszik a boldogságban minden lény
Vágyainkat messze repíti el a szél.
Az idő lassul de félelem bennünk él
Pihékben egy csipetnyi gondolat
ne múlj el boldogság, oly szép vagy
Kevés az idő, de te feledteted azt
Ó te múló boldogság , oly szép vagy
A gondolat,hogy most itt vagy
Egy fordulat, a pillanat elillant
A történet, csak ismétli önmagát
A meghittség élénk nyugalmát
Egykori sebek begyógyulni látszanak
Egy érzés- a jóság- elfeledteti azt
Haragszol magadra, tovaszállt a hódara
Olvadozó nyugalom marad csak holnapra