Szélben gyötört fagyöngy reszket,
tavasz-sodort- félénk fasor,
ágak recsegnek. Szerelmet
ígérnek a zöld csokrok, lehullanak,
földre érnek. Egyet fejem fölé emelek:
Te adsz-e csókot? Ne hunyd le
szemedet kedvesem. Ma velem
járd a táncot, köszöntsd a reményt,
a megújulást! Lombja nő a csupasz ágnak,
mint a ruhát, szőné rá a nap.
Álmokat festeni puha ágynak.
Alatta fűnek bársony szőnyegén
csak ketten álmodnánk:Te, meg én.
Fagyöngy
By barnaby
5 hozzászólás
Kedves Barna!
Fölötted is nagy a tavasz megújulásának hatalma, nem csak fölöttem. Jól tetted, hogy a fagyöngyöt a fejed fölé emelted. 🙂
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Barna!
Vágyversed bennem is elindította a tavasz utáni vágyakozás csíráját. A megújulást mindnyájan várjuk és reméljük meg is érkezik.
Gratulálok! 🙂 Melinda
Kedves barnaby! Első ránézésre egy kis egyszerű versnek tűnik. Olvasgatom, értelmezem és rájövök milyen mély mondanivalója van., Valami egyedi módon kifejezve, amit csak egy nagyszerű költő tud megírni, szép képekkel megfesteni. Engem megérintett. Kivánom álmod váljon valósággá! Szeretettel. Éva
Szia barnaby!
No igen, az örök jelkép fagyöngy alatt át kell menniük a szerelmeseknek, hogy…úgy látom itt alatta el is hevernek…:)
átéltem, mert átadta versed a fagyöngy alatti izgalmat, rezignációt, együttmozgást a természettel.
üdv: Grey
Nagyon köszönöm Éva, Laca, és Grey az olvasást. Üdvözlettel:b😊