Úgy meghalni,
hogy szemedben könnycsepp ragyog.
Úgy élni,
hogy pokolba kívánsz minden napot.
Úgy nevetni,
hogy közben megszakad a szíved.
Hinni önmagadban,
ha már senkid sincsen.
Valakihez szólni,
ha nincs melletted senki.
Görcsölve akarni,
ha már nem tudsz mit tenni.
Csodákat remélni,
ha azt mondják nincsenek.
Úgy szeretni azt az egyet,
mint a legféltettebb kincsedet!
4 hozzászólás
Kedves Csillagpor,
nagyon mélyen érintett a versed, a mondanivalód túlságosan is telibetalált…
Gratulálok, szépet alkottál!
Szerettel,
Jodie
Nagyon mély ez a fájdalom, és átjön….
Fájdalmas fokozása a hiányoknak…képek halmozásával…
az egyenetlen forma sem zavaró, mert ettől még zaklatottabbnak tűnik a fájdalom
Kedves Csillagpor!
Nagyon hiteles a versed.Gratulálok!
Ági