Fájdalom és remény

Nincs annál nagyobb fájdalom,ha elveszítünk valakit.
Nincs annál nagyobb fájdalom… és itt a könny már nem segít.

Ha elhagyott, kit úgy szeretsz, van rá remény, hogy visszatér,
de ki örökre távozott, vissza nem jön, vissza nem tér.

Nem nevet rád, nem mosolyog, nem őrzi féltve léptedet.
Nem szól már rád, nem is zokog, nem félti már az életed.

Hiába hívod, nem felel, örökre elment, hangja nincs.
Hiába minden fájdalom, nincs már remény, elment a kincs.

Megtennél mindent, csakhogy Ő újból itt legyen teveled,
nevessen rád, és szidjon is, ha éppen azt úgy érdemled.

Nem lenne több, csak ez az egy, egyetlen kérésem csupán:
sokáig nevess, mosolyogj, és szidjál is…Édesanyám!