Ébredő hajnal pírja elkápráztat,
s kikelet melódiája betakar,
eközben gyengéd meghittséget áraszt,
s a felszín alattiban hinni akar.
Az elszenvedett élmény tán megkopik…,
ám ismét rácáfol a valós élet!
Csalódás megtelepszik a szárakon,
ám az ígéret…, még egyszer cserben hagy!
s kikelet melódiája betakar,
eközben gyengéd meghittséget áraszt,
s a felszín alattiban hinni akar.
A lélek érdeklődve várakozik,
Az elszenvedett élmény tán megkopik…,
ám ismét rácáfol a valós élet!
Hiába fakad friss rügy az ágakon,
Csalódás megtelepszik a szárakon,
ám az ígéret…, még egyszer cserben hagy!
A kéregre barázdát vés sóhajom,
2023. 03. 20.
3 hozzászólás
Kedves Ilpaki!
Sokatmondó a cím:”Fájdalom sóhaja”
Nagyon szépen kifejezésre jut versedben a hiszékenység,
melyre ´ rácáfol a valós élet´.
“A kéregre barázdát vés sóhajom,
így gyökerekig hatol a fájdalom!”
Igazán ötletes költöi sorok!
Gratulálok:sailor
Szép napot!
Kedves Sailor!
Köszönöm soraidat, örömmel olvastam.
Szeretettel: Ilpaki
“Hiába fakad friss rügy az ágakon,
a szirmok vidám léte újra elfagy.”
Remek természeti kép a lélek fájdalmának kifejezésére.
Szeretettel: Rita