Ti fák, örök hajlongók, szépek,
lágy zenét susogók, s a képek
bájosak így ősz elején, rőtek,
aranysárga, bíbor színben égnek.
Ti, az örök barátok, hisz régen,
veletek osztoztam hitben, reményben;
hullajtottunk könnyet együtt az őszben,
vigyáztam álmotok zimankós télben.
Ó fák, fények, hosszú léptű évek,
beismerem, hogy most kissé félek,
vajon, meddig lesz nyugodt álmotok,
ha többé rátok nem vigyázhatok…
18 hozzászólás
Kedves Ida!
Szépsége ellenére nagyon szomorú a hangulata a versednek, és erre a hangulatra még inkább rásegítessz az utolsó sorral. Egy kicsit ódának is tűnik ez a vers, mert az áhítat annyira körbefogja. És kicsit imának is a fákhoz, az élethez, a természet segítő erejéhez.
Én ezt érzékeltem mikor olvastam ezt a műved. Üdvözlettel: Szilvi
Kedves Szilvi!
Valóban a fák, a természet nagy barátja vagyok, mindig áhítattal tudok felnézni egy fára. Együtt nőttem, együtt lélegeztem velük gyermekkorom óta, s most aggódom értük valóban, talán nem is ok nélkül…
Köszönöm, hogy ezt a versemet is elolvastad, nagyon örültem Neked.
Szeretettel
Ida
Remek versedben érződik a szeretet, ami megőrzi a fákat mindnyájunknak.
Gratulálok szeretettel: oroszlán
Köszönöm szépen, kedves oroszlán. Örülök, hogy írtál.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Hihetetlen ez a vers. Úgy írsz a fákról, mint jó barátokról. Ez megfogott.
Nagyon jó.
Szeretettel: Ági
Örülök, hogy megfogott a vers mondanivalója, kedves Ági. Örülök, hogy rábukkantál erre az elveszett versre. Ugyanígy elveszett az "Elmesélném" című, amely még jobban rávilágít aggodalmaimra. Köszönöm látogatásod.
Szeretettel
Ida
Őszi melankólia. 🙂 Tudod, Ida, a hol a fák vigyáznak minket, hol mi őket. Bevallom még ma is előfordul velem, hogy egy-egy téli viharban sajnálom őket. A természet mindig is hatott a hangulatunkra, sőt azt is mondják, ha egy fát átölelünk, és elmondjuk neki bánatunkat… No, de nem megyek ilyen mélyre. Elég egy őszi fuvallat, és a hulló falevelek látványa, és máris szomorúbbak vagyunk, hiszen mindig az elmúlást idézik. Szomorú a versed, mégis inkább hálásnak mondanám, mert megköszönöm nekik, mindazt, amit eddig kaptál tőlük. 🙂 Réveteg soraid, simogatóak.
Örömmel olvastam!
pipacs 🙂
Örülök, hogy simogattak a sorok, kedves Pipacs.
Köszönöm együttérzésedet, és azt, hogy rátaláltál a versemre. 🙂
Örülök, hogy újra itt vagy! 🙂
Ida
Kedves Ida !
Ez az ősz nem kedvez a növényzet fokozatos elmúlásának.Még a nyár végén leégtek a levelek, füvek elszáradtak , a bokrokon a levelek elfonnyadtak,és nincs erejük lehullani.
Elmaradt a levelek színeváltozása.Nincs átmenet egyből elszáradt minden. A fáktól talán még
remélhetjük a sárgákat, vöröseket. Talán bennük még gyönyörködhetünk.Engem bánt egy kicsit , nem öntöztem őket, kellett a víz a haszonnövényeknek.Pedig megérdemelnék
szemet gyönyörködtetnek, hűs árnyat adnak, lehet elmélkedni védelmükben. Szép és nagyon tetszik a versed.
Szeretettel, Zsófi
Kedves Zsófi!
Idén a nyár valóban elhappolta az ősz munkáját, bizony egyes fákat is egészen megperzselt, sőt már csupasz platánokat is láttam, amik elhullajtották perzselt leveleiket. Egyáltalán nem lesz olyan színpompás őszünk, mint például tavaly volt, de hát azt kell elfogadnunk, amit kapunk… Örülök, hogy tetszik a versem, mindig örülök a véleményednek. Köszönöm.
Szeretettel
Ida
Szépen áthajló lírai sorokban írtad le gondolataid, remek lett!
Köszönöm szépen a véleményedet, igazán megörvendeztettél.
Üdv. Ida
Kedves Ida!
Az a féltő szeretet, amit a fák iránt érzel, nagyon szépen átjön a verseden. Gratulálok szeretettel: Klári
Köszönöm, kedves Klári, nagyon örülök, hogy tetszett!
Szeretettel
Ida
Kedves Ida !
Kalapomat is megemelve.
Gratulálok az érzéshez és a vershez is.
Üdv: Patyolat
Köszönöm, kedves Patyolat.
Üdvözlettel
Ida
Sokféle barát létezik. Akár a fák is lehetnek azok.
Szép vers. Tetszett.
Üdv.: Phoenix
Magam is úgy gondolom. A természetben könnyű barátokra lelni.
Köszönöm kedves látogatásod.
Üdv. Ida