Egyszer már lehullott,
mégis felkapta a szél,
semmi más nem volt ,
mint egy száraz falevél.
Aztán útra kélt, röpködött,
párát szitáló hajnalon Föld
fölött. Takarója Napnak
aranyszálai, didergő létének
álomvágyai. Üde szellő lágy
fuvallata, pöndörödő testnek
utolsó hajnala. Bágyadt sóhaj
merengő idő, egy falevél meséje
letűnt életének újra ébredése.
26 hozzászólás
Szép ez a falevél kedves Marietta, engem is sokszor megihlet, az elmúlást és az előtte való életet szerintem vele lehet a legszebben ábrázolni. Sokan sokféle képen már megtették de a te versed is magával ragadó.
szeretettel-ölel-panka
Szia Panka!
Köszi!:-))
Szeretettel:Selanne
Nagyon kedves vers…A szívembe zártam…Gratulálok!
Ölellek: Lyza
Kedves Lyza!
Aranyos Vagy, ha a szívebe zártad.:-)) Köszönöm!
Szeretettel:Marietta
Tudom, hogy tudod, hogy tudom… 🙂
"… letűnt életének újra ébredése." Örülök, hogy újreéledt azonok az aranyszálakon.
Vóóótam, jövök!
Ölellek!
pipacs 🙂
Szia Ica!
Sok mindent tudok, a lényeg, hogy idemerészkedtél hozzám, csak nehogy kikapjál majd érte egyszer! Köszönöm szépen!.-))
Szeretettel:Marietta
Szépen megírt gondolatok…
Szeretettel olvastam: Tünde
Kedves Tünde!
Nagyon szépen köszönöm!
Szeretettel:Marietta
Szépséges kis vers!
Kedves Ibolya!
Köszönöm,hogy erre jártál.:-)
Szeretettel:Marietta
Tetszett!Jó volt olvasni:)
Üdv:Pityu
Köszönöm szépen,Kedves Pityu!:-)
Szeretettel:Selanne
Kedves Marietta!
Szép gondolat, a falevél jól jellemzi az elmúlást. Tetszett a versed!
Gratulálok!
Szretettel: Zsóka
Köszönöm szépen Zsóka , hogy kitartóan olvasol.:-)
Szeretettel:Marietta
Nagyon jó a hangulata, a ritmusa, utóbbi egyedül az utolsó két sorban törik meg kicsit.
Szia Csaba!
Érzem én is, ott nem stimmel teljesen.:-)) Jól esik, hogy figyeled hiszen ez visz előre. Köszönöm szépen!.-)
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta, már azt hittem, ahogy olvasni kezdtem az elejét, hogy rímelő verset írtál!
De aztán láttam, hogy nem, maradt a kötetlen versforma.
Nekem kicsit őszies hangulata merengésre késztet a nyárban….
Rímelős ez, csak épp elcsúsztak kicsit a sorok, és így amolyan belső rímek alakultak ki. Ha az utolsó sornál lenne egy kis korrekció, és a sorokat átformálná Marietta, akkor bizony sorvégi rímelős lenne.
Átformálom, igen, hogy tökéletes legyen!:-)) Kösziii!!!
Ahogy Csaba írja,ott a végén döccen. Őszies,bár javában él a nyár, hogy miért jött az ihlet így nem tudom. 🙂 Köszönöm szépen Irénke, hogy erre jártál.
Puszillak:Marietta
Kedves Marietta!
Őszies hangulatú vers."Ez pöndörödő testnek utolsó hajnala"kifejezetten tetszik.
Valahogy eltér az eddigi verseidtől.Jó volt olvasni.
Szeretettel: Ági
Kedves Ági!
Valóban eltér az eddigi verseimtől, természetesen a stílusomhoz hű maradok, viszont a beskatulyázódás veszélyes! Egy kicsit így, egy kicsit úgy! Nagyon örülök,hogy itt jártál!.-) Köszönöm!
Szeretettel:Marietta
Teljesen átadtad az ősz hangulatát. Szeretem a hulló leveleket, a kesernyés illatukat.
Szép volt az őszt idéző versed.
Köszönöm: Helena
Köszönöm szépen, a kedves sorokat.:-)
Szeretettel:Selanne
Milyen egyszerünek tünö tema, es milyen szep kepeket varazsoltal belöle…csak gratulalni tudok, meseszep.
H.
Örömmel látlak, itt nálam. 🙂 Köszönöm szépen!
Szeretettel:Selanne