Hacsak
fele ennyi szerelmes szám
menne a rádióban
nem úgy mint a "Dáridóban"
Bolgdog ember lennék
kennyére kenhetnék
az én fülemet
a rádiótársaságok
ahogy a kábítószer hatások
kenik szét a jellemet
de nem kenyérre
inkább pengeélre
hogy az is fájjon
ami élvezet
hogy az is megszánjon
aki kéreget
a hidegben de melegben
sem változik semmi
ha nem
tanulunk meg lenni
egyedül magunktól
hanem
félünk otthon
a négy falunktól
amelyek mindenhol vannak
csak nem téglából
elválasztja például a támlát
az ülőke a szélábtól
korlátok között korlátoltan
tengjük végig az életet
Ha nincs
semmi csak a semmi
az szép lehet
az bizony szép lehet