Zümmög az alkony,
simogat a szél,
kertek alatt bujkál,
fenyeget a tél.
Zümmög az alkony,
külüzik az éj,
vörös az égalja,
szelet igér.
Zümmög az alkony,
a kapu nyitva,
csorda kolompol,
tejét leadja.
Zümmög az alkony,
gőzölög az étel,
vacsora idő van,
égáldás jöjj el.
Zümmög az alkony,
álomba ringat,
az álmaink felett
őrangyal virraszt.
Zümmög az alkony,
bele az éjbe,
ezüstös holdvilág
terül az égre.
9 hozzászólás
Köszönöm.Örülök, hogy tetszett.Üdv.Ernő.
Leginkább akik falun születtek, mint én is, az ott átélt élmények az idő múlásával, idillikus emlékek magaslatába emelkedve megszépülnek és élnek tovább velünk.Köszönöm a véleményt.Üdv.haver.
Vajon miért tünnek el egyesek szöveges értékelései, hoppon hagyva a rájuk adott válaszokat ?
Hello.
Manapság az emberek jelentős többsége nem ismeri azt a visszahozhatatlan érzést,
amikor reggel felkelsz és ömlik be az ablakon a falu zaja,íze és az utolérhetetlen
életérzés öröme.Megölte az idő, de akiknek része volt benne, azokban belül
éltető módon "mosolyog". Szépen, ritmikusan, ízesen hozod elő a lényeget.
grat:ruca
Igen kedves ruca, manapság nagyon messze kerültünk a természetközeli életmódtól, inkább a virtuális világ virtuális zajában és pörgő képei között vergődünk értelmetlenül. Köszönöm, hogy olvastad.
Üdv.,
haver
Kedves Ernő!
Falusi idilled nagyon életszerű… A kislány koromat juttatta eszembe…
Dallamossága is elbűvölt… Szeretettel: Lyza
De szép, hangulatos! Gratulálok Kedves Haver!
Szeretettel:Magdi
Kedves Lyza!
Dallamosságát, többek között, az 5-5-6-5 szótagszámú sorai és a szakaszok elején ismétlődő adóniszi sor adja. Köszönöm, hogy olvastad.
Kedves Magdi!
A hangulatát növeli, hogy gyakran fordul elő benne a ropogós hárommorás tribrachis versláb. Örülök, hogy olvastad.