fejemre szívemre sejtelmet hint
kormos ég csillagot növeszt
minden csupa csillámpor odakint
nem mozdul, nem neszez semmi
halkabban dobban most a szív
aludni tér az éjfél
– csitt, fel ne ébredjen –
álomvilágom táncolni hív
keringő lépésre mozdul most lábam
éj ösvényén surran három kobold
mosolyogva nézik szédült boldogságom
ahogy szerelmünk örömtáncát járom
4 hozzászólás
Kedves dreaming!
Holdpókod fényhálója, igazán szép verset sugallt Neked megint! 🙂
Köszönöm hogy olvastál, kedves Dóra!
Tetszik ez a könnyedség, ami a verseidben van. Gyönyörűen írsz! 🙂
Szeretettel: Laguna
Igaán köszönöm, és örülök, kedves Laguna 🙂