Megjelent és elragadta,
önmagából semmi lett.
Őt, ki szülte, tudta anyja,
épeszű “ilyet” kivet.
Gyógyító kéz közt feléledt,
józan életen pihent,
bárha volt sikoly, s a kések…
visszajött, igen, igen!
Volt, s szorul a kéz ökölbe,
nem mehet, lehet örökre!
Mar a lélek, fáj, lohol,
megváltás az alkohol…
Fantom
By Valerie
8 hozzászólás
Kedves Valerie!
Nagyon ütös vers!
“Mar a lélek, fáj, lohol,
megváltás az Alkohol”
Igen,sokszor,sokaknál ezt a szerepet kapja!
Mint megváltásként tekintenek rá,pedig….
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Kedves Sailor!
Jól érzékeled, hogy sokak számára a problémák, vagy el nem ismert betegségük elől sajnos az alkohol jelenti a problémák előli menekülés egyetlen útját.
Kemény történésekkel találkoztam, mik ezt az alkotásomat kihozták belőlem. Bár ne tapasztaltam volna meg küzvetve sem!
Köszönöm szépen a figyelmedet!
Szeretettel: Valerie
Megrázó sorok, szomorú, kilátástalan életek.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Minden jelződ, amivel illetted az ilyenfajta életeket, sajnos igazak!
Köszönöm a jelenlétedet!
Szeretettel:
Valerie
Szia Val!
Ez egy olyan vers, amit többször el kell olvasni, mert első találkozáskor magával sodor a ritmusa.
Amikor az ember jobban belemélyed, felfedezi a szavak, gondolatok súlyát. Én akkor szoktam ilyen verseket írni, amikor oldani akarom saját belső feszültségemet, nálad is indolkoltnak látszik ez.
Szomorú történet, a rövidre tört sorok bennem fokozzák a hatást, olyan érzést keltenek, mint amikor egy nagy tehertől szabadulnánk – kiírjuk magunkból.
A 8-7-es szótagszámok váltakozása is erősíti a lendületet, a záró 7-esek “lecsapnak”, ütnek, jó választás.
Egyetlen javaslatot teszek itt, mert az utolsó előtti sor ritmusa döccen. Ha hosszú szótaggal indítanád, kisimulna, illeszkedne a többihez. Talán elég lenne a szavak sorrendjének változtatása. Hogy éreztessem a különbséget, megmutatom, mire gondolok.
Most:
“Mar a lélek, fáj, lohol,
megváltás az alkohol?”
Változtatással:
Fáj a lélek, mar, lohol,
megváltás az alkohol… – a hosszú szótaggal kezdés megadja a nyomatékot, hogy a befejezés, kimenetel még erősebb legyen.
Kiemelem még a rímeket. Nagyon tetszik, hogy több helyen figyelembe vetted, ráéreztél, hogy a zöngés rímhez milyen jól illeszkedik egy-egy zöngétlen pár.
Örülök, hogy írsz, annak különösen, hogy kötött formában.
A nehéz téma ellenére nagy örömmel olvastalak. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Megtapasztaltam már jó néhányszor a kitüntető figyelmedet, óvatos terelgetésedet, ajánlásaidat, melyek nem ok nélküliek, és bizony helytállóak!
Őszintén szólva elszégyelltem magam, hogy ezt a pársoros irományomat mekkora gonddal elemezted, mekkora figyelmet szenteltél, hogy alaposan átláttassad másokkal is!
Valóban igaz, hogy az utolsó előtti sor szavait felcserélve egységesebb a gondolat hangzását tekintve is.
Köszönöm szépen az aprólékos és finom boronálgatásodat és mindent törődést, amivel körül veszel!
Helyzetem kivételes, mit megbecsülök, hiszen az életben nem mindenkitől tapasztalom, hogy kellően figyelne rám!
Szeretettel és hatalmas köszönettel:
Val”
Szia! Nekem is átjött, “ütős” volt! /Tprt
Kedves Túlparti!
Akkor nemhiába írtam meg, és örülök, hogy sikerült a tartalmával azonosulnod! 🙂
Köszönöm az észrevételezésedet!