Fúj a szél, kívül belül zakatol a csend.
Tépett virágok illatát mossa az eső.
Késői pillanatokat suttogja a hajnali köd.
Elszalasztott lehetőségeknek félelmetes a tárháza.
Elszaladt pár tucat esély, elestél.
Saját magad vágod, de csak szorult a kötél.
Kétségek hengere, ábrándok tengere, nincs fék.
Sehol a siker, hanyag a váll, elveszett a szemekből a fény.
Pár perc és odaérünk, mondta soha kapitány.
Lesz még erős házunk, dolgozik a brigád,
Pató Pál, na és Mekk Elek a projektmenedzserek.
Te vagy a sofőr, de hagyod, hogy a kormányon legyen más keze.
Engedd csak, csak engedd, hadd vigyen az ár.
Ha könnyebb a bukás, az önsajnálat, a buta harc.
Vár rád is egy pokol, ahol mindent, ahol semmit se tehetsz.
A kényelmesebb mindig a rosszba vezet, s irányítani életed fárasztóbb lehet…
5 hozzászólás
Mivel ez nem egy kötött formájú, szerkezetű vers ("ritmusa" szabadversre utal, s rímek sincsek benne), lehetett volna talán jobban tagolni a sorokat, mert – ne haragudj, hogy a vers címével élek – bizony fárasztóbb volt így olvasni. Néhány kifejezésed pedig valahogy nem igazán versbe illő, nem elég kifinomult, lenne még mit dolgozni rajta.
Versbe illő??? 😀 A versbe az illik amit a költő beleír… Persze mindenkinek ez nem jön be…
Az olvasás ajándéka a türelmes embereknek jár…
Két éve még azt írtam volna, hogy igazad van és nem sikerült olyan jól, ma meg azt, hogy ez a vers úgy jó ahogy van…
Van, aki a rövid sorokat szereti, van aki meg az elme szabadságát… 🙂
Az életben (ebben a fránya anyagiban) az a kötött, ami már nem él, remélem a verseim még élnek… 🙂
Köszönöm, hogy őszintén értékeltél.
További jó alkotói munkát!
Üdv Koala
Kedves Csaba!
Köszönöm őszinte értékelésedet…
Véleményem szerint ez a vers úgy remek, ahogy van, s nem igényel utómunkát… 🙂
Az, hogy mi illik egy versbe és mi nem, az pedig nagyon szubjektív… Ajánlott beleolvasni az Élet és irodalomba. Ott is fellelhetők, olyan versek, amik nem épp klasszikus versformátumúak és idegenebbnél idegenebb szavakkal vannak tele. Azok a szerzők egész jól megélnek belőle… 😀
Jó alkotói munkát!
Üdv Koala
Kedves Attila!
Engedd csak, csak engedd, hagy vigyen az ár. – nem _hadd_ vigyen az az ár?
Nekem ez a vers nem épp a szívem csücske, de egyet tudok érteni veled. Mármint, ami a tetszést illeti. Rémségekkel lehet találkozni irodalmi lapokban, portálokon. Tisztelet a kivételnek.
Üdv,
A.
Kedves Andrea!
Köszönöm észrevételedet, javítom is a hibát… 🙂
Hát igen, érdekes a mai "populáris" költészet… 😀
Üdv Koala