Ha farkasok közé kevert a sorsod,
maradj kemény, s csak élesítsd fogad,
a kis keresztedet hiába hordod,
vonyítanod muszáj a Hold alatt.
Ha gyenge lelkedet nem érdesíted,
maradsz csupán a falka konca csak,
mohón a húsodat cibálni gyűlnek,
de hát ne is csodáld, hiszen vadak.
Erőd feszül megannyi éjszakán át,
loholsz lihegve ínszakadtodig,
sosem tudod, vajon miként köszön rád,
a hajnalod, de még kitart a hit.
Rohansz előlük át a létezésen,
s mikorra véget ér a vágtatás,
derül ki sajdulón a véres éjben,
ki üldözött, megannyi honfitárs.
2 hozzászólás
Jó és tanulságos vers! Üdvözlettel! santiago
Köszönöm, hogy versemnél időztél, kedves santiago.