Farsangi emlék

Hatvankét farsangot megéltem már,
láttam busójárást, felvonulást.
Élvezhettem nagy hírű karnevált,
mindez szép volt, ám gyors, múló varázs.

Eszembe jutnak régi farsangok,
gyermek voltam gondtalan, és boldog.
Házunk előtti téren sok bohó
álruhába öltözött víg ifjonc.

Húshagyó kedden az ebéd után
maskarába bújt a legényvilág.
Volt ott király, ördög, rút boszorkány,
csúfnál csúfabb, rémisztő valahány.

Hőshöz illőn kardoztak, csapkodtak,
bort inni lányos háznál megálltak.
Jó borért csók volt a lány jutalma,
este együtt mentek már a táncba.

Szerelmek szövődtek meghitt, szépek,
miknek májusban frigy lett a vége.
Farsang volt a szerelem kezdete,
játék, incselkedés: tán lehetne?

Bent a nagyszobában a vendégek:
a férfiak jószágról beszéltek,
nénéim kötögettek csevegve,
néha ránk szóltak: ejnye gyerekek!

Az asztal gazdagon megterítve,
volt kolbász, hurka, befőtt cseresznye,
fánk szalagos, finom barackízes,
pálinka, bor a jó emésztéshez.

Móka, kacagás a bő vacsorán,
majd ünneplőt öltött az ifjúság.
Hajnalig tartott a tánc, mulatság,
és itt volt a böjt hamvazó szerdán.

Ez is elmúlt, mint annyi sok minden
mit már nem ismert meg gyermekem sem.
Az emlék szép, élénken él bennem,
ilyenkor farsangtájt előveszem.