Monoton testeket éget az Úr,
Csak küldi a présbe ha zendül a húr,
Mert kocsányon kattog a kortalan végzet,
Táncol az óra, s a föld alatt végzed,
A mulandó fiatalság híg pora betemet,
Tekinteted emésztik fátyolos fellegek,
Az idő elsorvad, vár rád a végtelen –
Kifent kaszámat már szívedbe képzelem.
Fátum
By Dregnan
2 hozzászólás
Kellemes szöveggel, dallamos-kedves a versed. Jó a taktusa. Arra gondoltam, hogy a verseléshez tehetséggel rendelkezel, ezért tanácsolni tudnám, hogy próbálkozzál az egyes sorok szótagsámára is odafigyelni, ugyanis remeklóül rímellnek a verseid.
Így is csillagokat érdemel!
Üdvözöllek: Kata
Ha olyan lesz a vers, ahol érdemes, akkor a továbbiakban jobban fogok ügyelni rá 😉