Ködben úszik már az erdő,
tüskés ágakról csüng a zuzmóra,
bánatos hajnalon éled a szellő,
és halkan szól a tél dala.
Gyászba borult a kéklő égbolt,
harmattól csillog a közeli domb,
nemrég még ott tücsök dalolt,
elhagyta fáját a zöldellő lomb.
Deres mezőn fagyos tócsa,
Benne ragadt a szép emlék,
gazos testét korbács sújtja,
fátyolban zokog az egész vidék!
1 hozzászólás
Szomorúság kíséri végig versedet, annak ellenére jó olvasni szépen csengő rímeidet.
Üdvözlettel: Kata