Miért van az, mikor rád
gondolok reszketek?
karom libabőrös
ha szemed rám nevet.,
fázom ha ölelő karod
távol tőlem messze hív,
Ó, ha tudnád kedves
nekem ez mekkora kín,
forró táncban simogatnám
lelkemet veled, a jégcsapok
mind leolvadnának testemen,
gyermeki bájjal, remegő lábbal
simulnék, érkező Nap sugara
megcsillanna ablakomon,
lebegnék mint gyenge falevél
a zöldellő fákon.
Gyertyám csonkig égett, fázom,
az éjszaka csendes magányában
reszketek s rád gondolok,
mondd, jössz-e már, hozod-e a
tavasz dalát, ölelő karod mámorát?
hideg van nélküled, nincs takaró
mely enyhíteni hiányod, ha itt
lennél, jaj, mennyire hiányzol,
hosszú az út, várlak kedvesem,
tudom egyszer megjössz s
enyhíted magányom, s fázós
testemen tested lesz forró takaróm.
2 hozzászólás
Kedves Hableány!
Szerelem, vágyakozás, remény, mind apró kis láng, de együtt, nagyon tud melegíteni, és ez a versedben benne van, úgy-hogy, ne fázz.
Nagyon tetszett.
Üdv: harcsa
Kedves harcsa, köszi, hogy olvastál és kedves szavaid is jól estek! 🙂