Február az új élet reménye,
tavasz tavaszának hajnala.
Vágyainknak zsenge magvetése,
ébredezés, ábrándok hava.
A nappali fény, hosszabbodni látszik,
míg délidőnek árnya rövidebb.
Már a barka rügyet bont, virágzik,
érezni, a tavasz közeleg.
Tisztább a lég, múlnak bús ködök,
a szürke napok egyre távolabb.
Már az ég is kékbe öltözött,
dédelgetvén féltett álmokat.
Új tavasz jön, új álmok, új vágyak,
a múlt, mint a tél lassan elmerül.
Másképp ragyognak utak és házak,
lelkünk könnyebb, lényünk felderül.
Olvad a hó, az eresz megcsurran,
ha ráragyog az áldott napsugár.
Járom utam az élet utcáin,
újabb évvel bölcsebb vagyok már.
12 hozzászólás
Ez nagyon gyönyörű! Szép köntösbe bújtattad, az amúgy szürkének tűnő februárt!
Gratulálok!
Barátsággal Panka!
Kedves Panka!
Ez a február elég szürkére sikeredett ezeddig. Azért is hoztam be egy klasszikus februárról szóló verset, ahogyan a lelkünkben él ez hónap számunkra.
Üdv.: Alberth
Kedves Alberth!
Úgy látom a költői vénád már korán megmutatkozott!
Szép ez a versed is! Gratulálok!
Lyza
Kedves Lyza!
Minden hónapról van már egy versem. Érdekes volt, amikor sorba gyűjtöttem őket. Benne volt az év összes arca. Azért nem panaszkodhatunk, elég változatos évszakaink vannak.
Üdv.: Alberth
Kedves alberth!
Gyönyörű, dallamos, lelket simogató versedhez gratulálok!
Számtalan sorát lenne kedvem idézni, amelyek nagyon tetszettek, de azt hiszem, ebben az esetben az egész verset be kellene másolnom hsz-be.
Gratulálok!
Szeretettel: A.Adrienn
Kedves Andrienn!
Nem hiába ez a születési hónapom. Otthon is érzem magam benne, s vízöntő haváról eképp annál is inkább illik szép verset írnom. 🙂
Üdv.: Alberth
Nagyon szép ez a vers
Gratulálok
Élvezettel olvastam, s megvigasztal, hogy a februárban már a barka virágzik, s lassan a tél végefelé jár…
Ez a vers is remek.
Üdvözlettel: Kata
Kedves Kata!
Emlékszem gyermekkoromra, februárban már volt ereje a napnak. Iskolából hazafelé a sálat kicibáltuk a nyakunkból, mert melegünk volt. Csorgott az eresz, olvadt a hó, vakított a napfénytől. És mentünk barkát szedni. Bizony! 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves Albert!
Hát az idén talán az egyetlen ami a tavasz közeledését jelzi, a kertünkben az előbújó Hóvirág. De a tél még nem akar elbucsúzni, több mint negyven éve vagyok itt svájcban, de itt lenn, még ilyen tlé nem volt. Ma is egész nap esik a hó, és mivel, só az egész svájcban elfogyott, és az utcák le föl mennek, minden felé ütközések, az autók csúsznak össze vissza, az egyedüliek akik örülnek, az autójavitó mühelyek. Annak ellenire, hogy ilyen időbk van, amikor a versedet olvastam, még is egy kis tavaszi szellőt éreztem, amit remélek nem sokára kinn a kertben is meg fogom érezni.
üdv Tóni
Kedves Toni!
Nálunk is olyan idő volt ezeddig, hogy semmi sem emlékeztetett a klasszikus böjtelő havára. Pedig itt a télűző farsang is, de már nem veszi komolyan felvértezett téltábornokunk. Ez a kis vers azonban tükröt mutathat neki, s azt mondja majd. Hát tényleg ilyen lennék? Akkor nosza, nőjön a hóvirág, nyíljon a friss barka! 🙂
Kívánok felétek is mielőbbi tavasz érkeztét!
Üdv.: Alberth
Köszönöm, kedves András!
Üdv.: Alberth