Dermesztő hideged
csontig hat február.
Hiába hiteget
a csábos napsugár.
Jég csillan a fényben,
sziporkázik a hó.
Sarki szél kezében
ostor leng…, csattogó….
Korbácsolja testem
észak éles szele.
Nem véd meg most engem
ruhám több rétege.
Arcomba havat hord,
karmaival hasgat.
Úgy ül győzelmi tort,
fát, bokrokat szaggat.
Békülj meg február,
látod ajkam lila.
Ne legyek végre már
a fagyhalál fia!
Enyhüljék a kemény,
orkánok ereje.
Kezdődjék új remény,
s olvadás ideje!
Csorduljék az eresz,
napsugár melegíts.
S hogyha nagyon szeretsz,
új tavaszba repíts!
5 hozzászólás
Jó lett. Én a napsugár melegíts után felkiáltójelet tennék.
Delory
Kedves Alberth!
Versedben nagyon jól jellemezted az elmúlt hetek dermesztő időjárását. Nekem is bőven elég volt erre a télre a hidegből, fagyból. Várom már a tavaszt.:9
Ahogy Te is írod:
"Csorduljék az eresz,
napsugár melegíts,"
Üdvözlettel: Zsóka
Kedves Albert!
Igazán találó versed!
Nagyon várom már az olvadást…
Szeretettel olvastam: Tünde
Igazi Albertos vers! Mindjárt március! Jöhet a márciusi versed! Én várom!
szeretettel-panka
Kedves Albert!
Tetszik a vers címe. Tavaszváró vers. Ezért is különösen tetszik.
Ági