Ez a hónap búcsúzik a téltől,
februárban nyúlnak a napok,
csökkennek az éjjeli fagyok,
s nem kérünk a bús északi szélből!
A hófüggöny-varázs elmúlóban,
a fehér táj emlék lesz csupán,
hogy mi vár ránk Február után?
Tavaszi nap, s földillat valóban…
Mert az idő kereke meg nem áll,
kizöldül az ekeszántott határ,
virágoknak felvirrad a napjuk.
Szemünk csillog a zöld, üde honra,
felmászunk egy szellőjárta dombra,
s víg arcunkat cirógatni hagyjuk.
2 hozzászólás
Nagyon szép! Szeretettel olvastam:) Zsuzsa
Köszönöm Zsuzsa!