ruhád fekete csendjét arcod békévé csitítja
holdfénnyel szőtt bőrödet vágyam bolyongva simítja
ajkamon születni kész szavak porladnak egy mosolyba
s e pár szót ajkaidon meglelni révülten jó volna
Néha van úgy, hogy szavaink átnemesülnek egy-egy
sokatmondó gesztussá, netán mosollyá, s ha ezek
a szavak más "arcáról" születnek, akkor talán
elnyertünk egyfajta boldogságot…
Elgondolkodtató sorok!
12 hozzászólás
Nagyon szép vers!
Rozália
Rozália, köszönöm, látom, nagyon figyelsz 🙂
Hanga
Amit nem mondunk ki, azt más szájából szeretnénk hallani? Én ezt éreztem ki soraidól. Remekül megy a feketéhez az ezüst:-)
Igen is , meg nem is 🙂
Köszi Brúnó!
Hanga
szia Hanga!
Néha van úgy, hogy szavaink átnemesülnek egy-egy
sokatmondó gesztussá, netán mosollyá, s ha ezek
a szavak más "arcáról" születnek, akkor talán
elnyertünk egyfajta boldogságot…
Elgondolkodtató sorok!
üdv.
leslie
Telitalálat leslie!
Nagyon köszönöm!
Hanga
Pár szóban nagyon szépen.
Nagyon köszönöm santiago!
Hanga
Olykor ama pár szó jelét a szemek csillogásában leled.
Szép!
Igen, annyira elcsépelt, de annyira igaz, hogy a szem a lélek tükre, köszönöm!
Hanga
Elolvastam…többször…gyönyörű!!!!
zsike, nagyon köszönöm 🙂
Hanga