Mikor a fekete lovak
lovasaik ledobva
vágtattak át
a lemenő napon,
acélpatáikkal szilánkokra
rúgva a csillag üvegszívét…
Nem volt többé három
fekete, vákuumos dimenzió,
nem volt többé
a vér és a szavak
mulandósága,
a képlékeny formák
kék gyémántokba
olvadtak át.
A festmények életre keltek,
a figurák táncra,
a létezés
háromszor
megfordult a rozsdás,
elfeledett acéltengely körül…
Nem terjengett többé
harag és megbánás kénes
illata a zöld levegőben…
Mikor a fekete lovak
lovasaik ledobva
vágtattak át
a lemenő napon,
acélpatáikkal szilánkokra
rúgva a csillag üvegszívét…
1 hozzászólás
Csak annyit tudok mondani: hű.
És ez egy pozitív hű, csak nem nagyon találom a szavakat.
Gratulálok!
üdv, banyamacs