Fekete estében
feketék az álmok,
mélysötét egemen
fényeket nem látok.
Tallózva matatnak
ébenszínű árnyak,
csendesen verdesnek
letört szárnyú vágyak.
Csillagot szeretnék,
látni ragyogását,
levetni lelkemnek
furcsa szorongását…
Sötétség nem tágít,
hidegen átölel,
riadt sóhajomra
most senki nem felel.
Várom már a hajnal
bíbor ébredését,
űzné el az éjnek
fekete szellemét.
Fekete estén
By Judit
8 hozzászólás
Kedves Judit!
Nagyon letört hangulatban írtad a fekete estét. Sajnos, előfordul az életben, hogy akadnak ilyan kellemetlen napjaink. De nem szabad belemélyedni. Szépen fejezted ki a hangulatodat. Versedbeb az tetszik legjobban, hogy a reményt azért megcsillantottad a végén:
"Várom már a hajnal
bíbor ébredését,
űzné el az éjnek
fekete szellemét"
Tetszett a versed!
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Nagyon köszönöm, hogy olvastad!
Szeretettel, Judit
Drága Judit!
Ennyire szomorú verset még nem is olvastam Tőled, kívánom érjen még annyi fény (szép és jó) hogy elmúljon a bánatod!
szeretettel-ölel-panka
Kedves Panka!
Majd lesznek szebb napok is, erősen remélem…
Köszönöm!
Szeretettel, Judit
Kedves Judit!
Sajnos vannak ilyen esték, s teljesen átadtad szavaiddal az érzést. Nagyon kifejező vers, láttam a mélysötétet, és éreztem a szorongást.
Bizonyára mélyről jött…
Ölellek: pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Vannak napok, mikor csak ilyen sikerül…
Nagyon köszönöm!
Szeretettel, Judit
Kedves Judit!
Versedből a koromfekete, félelemmel, szorongással teli éjszaka hangulata árad. Veled együtt vártam olvasásakor "a hajnal bíbor ébredését". Remélem az "éjnek fekete szelleme" soha nem tér vissza hozzád!
Csillagfényes, gyönyörű éjszakákat és sok szép, napsugaras nappalt kívánok neked!
Szeretettel: Zsóka
Kedves Zsóka!
Talán azért, mert így éreztem.
Köszönöm!
Szeretettel, Judit