Egy pillanat.
Belvárosi bérház négyzetes udvarán
platánlevél hull alá.
Lent kisfiú nézi,
szőke haja libben a szélben.
(Körülöttük világok dőlnek össze,
robbannak fel és semmisülnek meg
egy szempillantás alatt.)
Valahol Satie-t zongoráznak,
a szellő felkapja a levelet,
pörgeti.
A kisfiú csendesen nézi.
(Körülöttük világok dőlnek össze,
robbannak fel és semmisülnek meg
egy szempillantás alatt.)
Halkul a zongora. A levél lassan
leszáll a kőre.
Csend.
(Bomba süvít a ház felé.)
A kisfiú nézi.
Fekete-fehér filmrészlet az életből
By eloise
7 hozzászólás
Szia! Jól idéz fel egy pillanatot, melyben többminden ellentétes dolog található. De kicsit mintha nem lenne vers jellege. Üdv.: Zemy
Hú….tetszik. Még ha világvégés is. Sőt, ép azért jó!
Üdv
Hát ez tényleg filmszerű, világháborúra emlékeztet, s attól, hogy nem igazán vers, még igazán jó:-) tetszett ez a kép, tényleg fekete fehérben elképzelni a legjobb:-)
H.
Szia! Ez nagyon megfogott! Egy Szabó Magda regény, az Álarcosbál egyes világháborús jelenetei ugrottak be róla. Üdv, Poppy
Tudom, hogy a “Zongorista” c. film nem erről szól, de mégis az jutott eszembe…
talán a zongora, a bomba, és a védtelenség….
Fúú nekem nagyon tetszik!! Mintha ott álltam volna a kisfiú mögött, mintha én is ott lettem volna.. Na, az ilyen verseket szeretem… 🙂
Ebben is van valami.
Írsz valamiről.
Ez jó.