Fekete lombok alatt fehér ruhában
halad az idő belegázol a homályba
Előtte menetel a múlt zöld ruhája lángban
noha sárgul már olyan élénk a hangulata
Elvonul mindenki, mi marad még vissza
egy nagy sárga csönd, egyéb senki
Valahol fent még látszik egy valaki háza
omladozó oldalán ki-be rohangál a szél
előtte a fűben két medve birkózik
emberi lény nincs sehol, kihalt már rég
5 hozzászólás
Sötétre festett jövő. Hogy csak fantázia marad-e, rajtunk is múlik.
Beleborzongtam…
Üdvözlettel
Ida
Kedves Miki!
Nemcsak az idő múlik el, hanem mi magunk is és az emberiség is a versed szerint. Hát igen, jó úton haladunk, jó lenne megakadályozni, hogy a versedben foglaltak megtörténjenek. Üdvözlettel: Szilvi
Kedves M! Itt nem csak a lombok feketék, versed hangulata is.
Hát, igen, de azért még hátha van remény
Erdekes…miert pont medve? Miert pont a medve marad az ember utan?
H.