Érzem a záporok elnyelik halkan,
őszben feledő ajkunk hamvait.
S mint szerető némaölébe hullva,
eliramló életünk egy dalban elsimulva.
Fekete őszben feledő
By AlkonyiBy AlkonyiBy AlkonyiBy AlkonyiÉrzem a záporok elnyelik halkan,
őszben feledő ajkunk hamvait.
S mint szerető némaölébe hullva,
eliramló életünk egy dalban elsimulva.
5 hozzászólás
Szia Alkonyi!
Elmélkedésed tükrözi az öszi melankóliát.
Nem azt a bánatos elmúlást,hanem
"eliramló életünk egy dalban elsimulva."
Ez tetszik Nálad,hogy minden nehézség ellenére
felbukkan a remény…
Az öszi záporok halk ütemes kopogása mellett
elmélkedni…sok sok gondolat és érzés forrása!
Szeretettel gratulálok fájóan szép írásodra:sailor
Szép napot!
Köszönöm szépen 😊
A hangulatok nagyon fontosak számomra.
Még mindig, örökre ìgy marad 🙂
Örültem Neked 🙂
Szeretettel: Alkonyi
Kedves Alkonyi!
Rövid, tömör, sokatmondó versed
szeretettel
olvastam!
Jó egészséget, szép napokat
kívánok:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Szeretem a négysoros hangulatokat 🙂
Köszönöm soraid 🙂
Szeretettel: Alkonyi