Fekete pillangó

Fekete pillangó szárítja szárnyát
A langyos pocsolyában
Lágy szellőre várva,
Mely felröppenti,
Ölelésébe rejti.

…csak vár és vár!

Csendhimnuszt énekelnek a hónapok,
És a kis pillangó sáros,
Megszürkült szárnyai
Már hímportalanok.

…és jön a szél
Rendelt időn túl, viharosan.

Násztáncolva
Szemével csókolja a fekete lepkelányt,
Simogató testével burkolva be minden bánatát,
Új tájak, mesés kalandok tárházát ígéri
Elszánt tekintete,
Csábítja, cirógatva hívogatja
Fúvásának minden rezdülete.

A szépséges imágó bizonytalanul rátekint,
Reménytelen tekintete nemet int.
Jégbe fagyott lábai merevek és némák,
Testét és színevesztett szárnyait
Agyagpáncél mázsás súlyai húzzák
Létezésének kiszolgáltatottsága felé.

S a kis fekete lepkelány minden pillanattal
Elmúlik egy kicsit.
A tehetetlenség pocsolyája egyre mélyebbre rántja,
Végül finoman beleszédül a semmi mocsarába.
A gödörből még kilátszik irizáló szárnya.

Pici darabkáját a szellő magával viszi,
Égi magasságokba emeli,
Könnycseppes csókját ráleheli,
S a kis lepkelányt a Gondviselés ölelésébe helyezi

…örökké repülni.