Böngészés: sors
A markomban megroppan a rög és elkezd morzsolódni a félelem – Isten tenyerében a szög valós táplálék, a lelkemnek élelem…
úgy kellene élni mint ahogy a fecskék villanásuk akár a lét nem-lét vágyaiktól hajtva égbe…
tavasz van tavasszal szétrajzanak biciklis ételfutárok a fészkekben szaporodnak a tojások…
nyílnak már a hóvirágok itt-ott tavasz cseppje cseppen bújócskáznak a jázminok…
nefelejcsekbe öleltél és elmentél engem szeretni
kimentem magam világ semmiségéből ölelésedben
szárnyat simított karjaimra az Úr és angyalává tett
Jégkarcos csöndben sikolytalanul függök rommá porlott vágyaim peremén. Vérpadkalodában…
Fényporból alkottatunk Néhányunkba sorsot, másokba Életet csókolt a Mindenható…
Fekete pillangó szárítja szárnyát A langyos pocsolyában Lágy szellőre várva, Mely felröppenti…