Sötét van, remegek.
A távolban sejlenek
A végtelen hegyek.
Indulnak az emberek,
Én is velük megyek.
S csak fénylenek a fekete szemek…
Szurdokokba hágunk
Naplementét várunk
Holdfelkeltét látunk
S újra útnak vágunk…
Esküket teszek.
Elmondanám neked,
Amit nem lehet,
De a néma kötelek
Síromig követnek.
S csak fénylenek a fekete szemek…
Minden éjjel útra kelünk,
Hosszan menetelük,
Soha nem nevetünk,
Sírokat keresünk…
Érzem, elveszek.
De tudom, lesznek
Fontosabb helyek.
S a rég halott lelkek
Velem egyek lesznek
S könnyeznek a fekete szemek.