Fekete Szentségtelenség – Kitaszított

Bilincsbe vert,
Megátkozott,
Kitaszított,
Meggyalázott!

Apró kavics a kövek között,
Sziklák tengerében,
Hegytetőn, a felhők fölött,
De mégis lent a mélyben.

Elárult,
Elhagyott,
Összetört,
Meggyötört!

Vére vett,
Kitaszított!
Ugyan volt-e még,
Ilyen még egy valaha?!

Lepattant szilánk,
Meddő föld,
Társa iránt,
Csendben nyög.

Sötétbe súg,
Árnyak közé.
Fénybe út,
Nem vezet felé.

Láncra kötött,
Vasba zárt.
Elfeledett,
Csak apró tárgy.

Bilincsbe vert,
Holtnak kívánt,
Életen vett,
Lelketlen csonk,
A lelke.
Óh, oly üres a teste.
Kifagyott volt lelke,
Fájdalom töltötte meg.

Most már
Nincs visszaút!
Nincs más végzet!
Valhallája újra éled!
Várja a Pokol,
S a Fenevad lelke!
Succubus csókja,
S a Tűz lehellete!

Emeld fel fejed,
Kezedben a fegyver!
Szívedben a düh,
Kész bosszút állni az életen.
Igen!
Terdd megg!
Meg kell tenned!
Látod, hosszú rögös utad,
Most bevégezheted!

Törjön a csont!
Zengjen az ég!
Halálsikolytól sírjon az éj!
Égjen a világ!
Pusztítsad el!
Égjen a föld!
Mind perzseld fel!

Halálra élet,
Életre halál,
Kezedben két kártya,
Halálra halál!

Eljött most az ideje,
Teríts, ne blöffölj vele!

Kitaszított,
Összetört,
Meggyalázott!
Meggyötört!
Elnyomott,
Elfolytott!
De végül felordított!