Koponyádra fehér rózsa.
Emlékedre csinos múzsa,
Egy utolsót felhörgök még.
Lesz belőled nekem bőven még elég,
Ne remélj, nem sírlak vissza!
Az élet tegyen téged már rá egy hídra,
Életedben egyszer dönts két part közt magad!
Halálom a nyomodba lép,
Van nála egy utolsó kép,
Ilyen voltam mikor elmentél,
Megpusztultam! Már ne remélj!
1 hozzászólás
Szia!
Az első versszak jól indít – szép képleírás.
A középső versszak egyediséget kölcsönöz a válaszutak leírásaként – nagyon tetszett.
Az utolsó versszak erőteljesen zárja le a mondani valót – jó befejezés.
Az egésze megdöbbentő, mert egy Múzsához nem ezt rendelném hozzá. – Ám tetszett a vers. Köszönöm.