És látod im fiam,
Kit apád elhagyott,
Hogy mestered lehessek,
E világ emint épül.
Fájdalom és élvezet.
E kettő egymás forrása,
Mégis egymás ellensége.
Miként az élet a halálnak,
A béke a háborúnak,
A sötét a világosnak.
Szemed emeld felém.
Elméd süllyesd belém.
Tested tedd le elém.
Bilincset ádok köréd.
Halál szoríta karmai közt.
Tested csontjai egymásba törnek.
Szíved lassan elfullad a vérben,
Nirvánád közeleg a mélyben.
Látom még küzdesz.
Küzdesz az életedért.
Egy gyenge korcs vagy.
Nem érdemled, hogy élj.
Legyen ez a végszavad!
Ez a zavarodott hörgés.
Nem ezt kerested mégis?
A boldog létezést?
E pillanatban látod,
Magányos életed mégis szép volt.
Bár a könny folyik arcodon,
De dönthettél, mi a jobb.
Ím itt a hideg végtelen,
A fekete tükör.
Légy benne örökké.
Tiéd az öröm.