Fekete tulipánnal álmodtam az éjjel,
Arcomat megkarcolta szirma élével,
S azt suttogta: "színtelen már a véred".
Nem értettem…
De ahogy fénybe szökött a reggel,
Láttam, hogy magam fölött vagyok,
S alattam pihen halott arcom…
Húú….olyan valóságosra sikerült! Teljesen magam előtt van a kép….még a higed is kirázott! Nagyon jól sikerült! Gratulálok hozzá! Csak a végén mintha egy kis törést éreznék..
Örülök, hogy adtam egy képet, egy érzést az írásommal, nagyon köszönöm, hogy olvastál és írtál!:-)
Törés…talán az egészben ott van az “összetörés”:-)Nem tudom:-)
H.
5 hozzászólás
Húú….olyan valóságosra sikerült! Teljesen magam előtt van a kép….még a higed is kirázott! Nagyon jól sikerült! Gratulálok hozzá! Csak a végén mintha egy kis törést éreznék..
Üdv.:lkata:)
Örülök, hogy adtam egy képet, egy érzést az írásommal, nagyon köszönöm, hogy olvastál és írtál!:-)
Törés…talán az egészben ott van az “összetörés”:-)Nem tudom:-)
H.
Húha! Ez nagyon jó! A címe alapján nem erre a végre számít az ember, de pont ez benne a jó. Tényleg "üt". Nagyon tetszik 🙂
Üdv.: Phoenix
Köszi:-) Örülök, hogy tartogatott vmi meglepetést a versem számodra. Jó, hogy olvastál!
H.
Ó ez majdnem horror :-))De jó . Üdv. Alexa