ülök egy padon – hagyom
hogy körbevegyem magam
agyam most súlytalan
messze ringat az unalom
arcomon pár ránccá lett emlék
talán fájtak is nemrég
de lezárva raktam el mind
s most itt kering e pár kacat
mint kávéban a zacc
mikor megkavarom
– folyik le torkomon
már csak dacból is nyelem
nekem ízlik az íztelen
így ízzik a végtelen
és az idö eggyé – a múlt
megfakul jelenné
9 hozzászólás
Tisztelt SajnosNem!
Ebben a versben nagyon jól összecsengenek a sorok, olyan érzésem van, hogy ezek a sorok gyosrsan pattantak ki a fejedből s ezért ilyen "ütős".
Nagyon tetszik a vers, eredeti, jól követhető gondolat csomag.
Gratulálok, sajnálom, hogy nem lett hosszabb a műved!
Üdv:Metal Koala
Kedves SajnosNem,
ahogyan megrohannak az emlékek, s a múlt sok rossz emléke feketelevesként folyik le torkodon, remekül ábrázolod. Nagyon jó vers, többször el kellett olvasnom, s még el is fogom.
Gratulálok: Colhicum
SajnosNem, egészen egyszerűen láttam mindent, mairől beszéltél, zacctól a ráncig, jelenfakulásig.. Ngayon megfogott a vers hangulata. Tetszett.
aLéb
Versednek közepén van a súlypontja,s itt kéri a pontozást.Nem vagy elég konszegvens gondolataiddal szemben.
Milyen szemléletesen "adod elő" a múlt fájdalmait, és egyéb "kacatjait"!
Végül is, ha az ember valamit lenyel, azt szerencsés esetben meg is emészti…
Gratulálok!
Gy.
Köszönöm mindenkinek a véleményét.
Kedves gyogyo!
nem tudom, milyen pontozást kér. amúgy meg teljesen konzekvens vagyok a gondolataimmal szemben (mondjuk, ha kicsit bővebben kifejtetted volna, úgy vitába is szállhatnék veled – így csak az ellenkezőjét tudom állítani)
Nagyon hangulatos, valahogy olyan egyértelmű, olyan otthonos érzés volt olvasni. Azt hiszem nem tudtam jól megfogalmazni, amit mondani akartam. Bocsánat.
Gratulálok.
üdv, macs
Nagyon tetszett! Grat!:)
Nekem tetszik ez a feketeleves. Gratulálok!
Üdvözöllek:SzJ