Időm tenger, akár a sakkban,
nem vigyázom stopperrel a létet,
se pénzem, se vérem a bankban,
de időnként jó mezőre lépek.
Gyalog vagyok, lóra nem telik,
lépésről lépésre fogy az utam,
ez az „x” nekem a negyedik,
lassanként egy évvel el is múltam.
A mattokat már nem számolom,
új partihoz csak megrázom magam.
Bárhova lépek, bizton tudom:
fekete mellett mindig fehér van.
2006. augusztus 5.
6 hozzászólás
Nagyon tetszik! Bár én néha már úgy érzem, minden fekete:(
Nem-nem, határozottan állítom, hogy pepita 🙂 Örülök, hogy ezzel együtt tetszett 🙂
Szeretem a verseidet. Nem vagyok egy irogatós, de most mégis írok, hogy tudd. Ez a kis sakk-parti is tetszik. Bár én nem tudok sakkozni, de velem is sakkoznak, s az a kis gyalog mintha én lennék…Szeretettel: Zsuzsa (aquarius)
🙂 Többnyire mind ilyen gyalogok vagyunk 🙂 Köszönöm, kedves aquarius 🙂
szia!
azért van benned valami bástya-szerű…szilárd, határozott
és védőszárnyú:)
szeretettel
leslie
Szeretném annak tudni magam – nem mindig sikerül, sajnos. Köszönöm, kedves Leslie 🙂