Reggeli kávét szürcsölve bambán
belefelejtkezve a múltba, tágra nyílt
pupillám keresgél, elevenedik egy
kép újra. Zakatol agyam, kusza látomás,
ködbe vesznek képek, rajzolódnak sután.
Mint robogó vonat fekete füstjét pöfékelve
jő a friss gondolat, elfulladt hangok zaja, most
lánc nélküli, s rabtalan'. Robog egy vonat, s a távolból
nézve, szabad utat törve magának messze jár, a
sínpálya végtelen, nincs határ, kerekei
siklanak, a fényes sínek tükörsima arcán.
Nincs kavics, mely fékezné, bár agyamban kővé
dermed a gondolat, s rabul ejtve húz maga felé
egy kérdés, lesz nekünk reménytelibb a holnap?
Bízom, mint megmentett állatnak kegyelem vacsora.
Lerágott csontját elharapva, velőjét kinyalogatva bízom.
S lát dombokat szemem, fény teli képek indulnak el…
… Csupán egy vonat száguld, eszeveszettül féktelen'
19 hozzászólás
Szia!
Kell, hogy legyen reménytelibb holnap! Amíg van remény, addig bármi lehetséges. Tetszik a versed!
Szeretettel: Eszti
Szia Eszti!
Köszönöm!
Szeretettel:Marietta
Féktelen és végtelen az agyunk gondolati tánca. Jó vers. Üdv. Jega Ibolya
Köszönöm, Ibolya, valahogy így van, igen!
Szeretettel:Selanne
Kedves Marietta!
Tetszett a versed. Bár látok benne némi szomorúságot, de remélem majd az is elszáguld.
Barátsággal Panka!
Kedves Marietta!
Tetszett a versed. Bár látok benne némi szomorúságot, de remélem majd az is elszáguld.
Barátsággal Panka!
Szia Panka!
Köszi, ha szomorúságot látsz benne, lehet rá némi okunk. Mi nem robogunk az biztos, legfeljebb loholunk,a pénzünk után! Köszi!
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Higyjük, hogy a holnap mindig reménytelibb!
Gratulálok, Judit
Kedves Judit!
Én benne vagyok!:-) Örülök, hogy itt jártál!
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Meglepődtem hogy ilyen szomorú verset írtál.Tőled még nem olvastam ilyet.
Örültem hogy olvastam!
Szeretettel:Ági
Szia Ági!
Meglepődtél?:-) Most úgy gondoltam írok egy verset, arról, hogy azért nem minden kerek.
Az élethez tartozó folyamatokat megmásítani lehet, de mi értelme lenne? Köszönöm, hogy kitartóan olvasgatsz!:-)
Szeretettel:Marietta
Bár csak mi is megállíthatatlanul törnénk előre egy kicsit. De legyünk inkább bölcsek, óvatosak, s a boldog percek elől se rohanjunk el féktelenül. Néha meg-megállunk, hogy új erőt vegyünk magunkhoz. Akár a kávéból!:)
Gratula!
Barátsággal:Zsolt
Szia Zsolt!
Ahogy írod! Köszönöm szépen!
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
A remény hal meg utoljára. Így van, bízni kell!
Szeretettel:
Daniella
Szia Daniella!
Bizony, így igaz!:-) Köszi!
Szeretettel:Marietta
Szia Marietta!
Bizony nem minden megy simán, vannak nehéz napok, és reggelek. A vonat mindig száguld, de az állomások megáll. Közben úton vagyunk, a nevetések és a sírások között. Nem mindig tudjuk merre, miért, és meddig… Forog az agyunk, s néha sötéten látjuk a dolgokat. De ha a fényt észrevesszük… a reggel igazi fényeit, akkor nincs gond. Azt a bizonyos másik fényt, még ráérünk megnézni.:))) Jó kis beszélgetést folytattál Önmagaddal, én is szoktam.
Szeretettel: pipacs 🙂
Szia Ica!
Olykor elbeszélgetünk magunkban.:-) Mindenesetre, száguldani balesetveszélyes, biztonságosabb a két lábon járás. A vonatban ülve esetleg. Szó ami szó, lássuk meg a fényt, a dombokat, az már jó jel. Köszönöm, hogy itt jártál!
Szeretettel:Marietts
Érdekes reggeli derengés az agyban.
Amikor az ember csak néz ki a fejéből és a gondolatok ott benn peregnek,
s jön a feleszmélés és visszazökkenünk a jelenbe a valóságba!
Néha megborzong az ember ettől, néha megnyugszik, ki hol tart az élet útján….
Érdekes hangulata van a műnek, tetszik!!! 🙂
Üdv
Szirom
Kedves szirom!
Nagyon örülök, hogy itt látlak itt Nálam. Amit leírtál, az így van. Jól látod!:-) Igazán köszönöm szépen!
Szeretettel:Selanne