Fel a fejjel, Morzsa kutyám!
Mért nézel rám olyan bután?
Lám csak jó az isten, jót ád,
Meg ne fogjad anyám tyúkját!
Átszaladgál a küszöbön,
Az sem baj, ha odább lököm.
Fennhéjázva kotkodákol,
S nem verik ki a szobából.
Dehogy verik, ő a sztár itt!
A ládára is felmászik,
Csipeget jó búzát, darát,
Kis celebnek érzi magát!
Megkérném én, tyúkanyó kend,
Jól jönne egy fertálynyi csend!
Írnék önről egy kis verset,
Hallgasson el addig kelmed!
Morzsa kutyánk, figyelj te is,
Amíg írok, ne légy hamis!
Rólad is szól, régi cseléd,
Megérdemled, hogy benne légy!
Száz év múlva is olvassák,
Anyám tyúkját, Morzsa kutyát.
Megjósolom egykettőre…
Belelátok a jövőbe!
1 hozzászólás
Ahogy olvasni kezdtem versedet, mindjárt Petőfinek az Anyám tyúkja című verse jutott eszembe.
A végén láttam meg, hogy Te is megjegyezted. Ismételten olvasva, akartam választani, melyik szakasz
volna a legjobb, de olyat nem találtam, mert valamennyi mind nagyon tetszik.
Szeretettel gratulálok: Kata