Kedvesem keze barangol testemen.
Nem hallik kósza nesz, álombarlangból
tétován ki-kipillantok, s ő birtokba vesz.
Mint álmos macska nagyot nyújtózom,
magam a kézhez formálom. Ó, én csacska!
Fent vagyok? Netán csak álmodom,
fölöttem vágy hulláma átcsap e hajnalon?
Megérint kék pillangó szárnya,
s tovaszáll egy kép, felvillanó,
két lángoló test fekszik egyként
nászágyban, végtelen reggelig.
Pillám megremeg, tudatom kitisztul mára.
Felébredek, nézem szunnyadó kedvesem…
s ekkor bőrömön megérzem
a bársonyos-meleg, simító kezet.
6 hozzászólás
Kedves Borostyán!
Ez nagyon jó! 🙂 Szép képek, kellemes ritmus, csodálatos szerelem… és még belső rím is színesíti a soraidat! Gratulálok!!! 🙂
Üdv.: barackvirág
Kedves Barackvirág!
Örülök, hogy tetszett, annak meg különösen, hogy észrvetted a belső rímeket:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán, nagyon szép szerelemes érzés van a versedben. Csak kivánni tudom, hogy azt a simogató kezet mindig érezd.
Üdv: József
Kedves József!
Köszönö szépen, és hasonló jókat kívánok Neked:)
Üdv: Borostyán
Szia!
Meghitt hangulatban, a reggeli órán kedvesünk simogatására ébredni csodaszép. Álom és ébrenlét határán egész napunkat bearanyozza a szerelem. Tetszik a versed.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Csodaszép bizony:) Örülök, hogy tetszett!
Üdv: Borostyán