Beelőz most a tél
a mulya tavasznak,
jaj, a pihés barkák
reszketve lefagynak!
Hófúvás készül, de
előtte ónos lé,
szitálva esik le,
kék ibolyák közé.
A sarki szél feni
éles metszőkését,
élvezettel nyesi
a szőlő tőkéjét.
Rügyvadász századok,
jégkarmokkal jőnek,
biz` fele sem tréfa
ennek az időnek!
Pedig már közeleg
a nap fordulója,
ami a tavasznak
beharangozója.
Három zsákos ember
gyűjtene meleget,
minek terhe alatt
nem nyög most eleget.
Mert üres a zsákjuk,
példátlan e szégyen,
bizakodjunk tovább,
majd csak tavasz lészen!